Loading color scheme

A Patakpart iskola épületét Budakalász számos más középületéhez hasonlóan a város korábbi főépítésze, Turi Attila, Ybl- és Kossuth-díjas építészmérnök tervezte. A generálkivitelezési feladatot a Swietelsky Építő Kft. nyerte el.

Az ünnepélyes alapkőletételre 2019. szeptember 27-én került sor, a műszaki átadás-átvétele várhatóan 2021. tavaszán megtörtént.

Az Országépítő című szakmai folyóirat egy rövid, de annál tartalmasabb videót forgatott az épületről. Turi Attila a kisfilmben elmondta, hogy az épület tervezésekor a telek lejtését kihasználva arra törekedett, hogy a lakóövezet felől nézve az épület nagysága rejtve maradjon.

A kiviteli terv részét képező műszaki leírás így mutatja be az épületet: „Az utcával párhuzamos főtömeg a patak felé négy, változó tömegű szárnnyal bővül.” Ez adja az épület fésűszerű alaprajzát. Az utcával párhuzamos épületrészben kapnak helyet a tornatermi öltözők, a szaktantermek, a konyha és az étkező, valamint a titkárság, a tanári szoba és az irodák. A tornacsarnok és az osztálytermek jellemzően az oldalszárnyakban kerültek elhelyezésre. Az oldalszárnyak az épület képét szépen tagoló tornyokból indulnak ki. Az épület utcai homlokzata diszkréten egyszintes benyomást kelt, a hátsó udvar felől tekintve azonban már jól átlátható az épület szerkezete és nagysága.

A mellékszárnyak közötti és alatti területeken tágas, parkosított játszóudvar épült. A telek alsó végében kültéri gumiburkolatos sportpálya és játszótér biztosít megfelelő körülményeket a testmozgáshoz. Kerékpártároló az alagsori szinten, fedett és zárt helyen lett kialakítva.

Az épület megjelenését alapvetően meghatározza a külső és belső falakon is megjelenő változatos és természetes anyaghasználat. A homlokzaton fa-, kőtégla- és budakalászi mészkő burkolat tagolja a színezett falfelületet. A belső terekből látható tetőszerkezetnek köszönhetően a belső térben még dominánsabb a természetes anyagok jelenléte.

Az iskola épülete révén már adott egy inspiráló tér, amely bölcsője lehet egy új, egymásba fonódó pedagógiai és egy helyi társadalmi közösségnek.



ISKOLA A HATÁRBAN

"Silány erkölcsű korunkban az a legfontosabb, hogy lelkesedést ébresszünk."
                                                                                                             - Pablo Picasso

A Patakpart iskola egy határhelyzet: az épített és elépíthetetlen természeti környezet, a dombláb és patakpart határára épült. De határhelyzetben van az időben is: a felbomló, tovatűnő hagyománytiszteletre alapuló nevelés és a „modern”, XXI századi hol digitálisnak, hol tudásalapúnak deklarált társadalom időszakadék határvonalán áll. S határ az emberi kapcsolatok környezetében is, hol az évezredes találkozási formák, többdimenziós, minden érzékszervre ható kapcsolatokat, a befogadás tartós és mélyreható, vertikális tapasztalatát felváltani látszik a vizuál-verbális pszeudo együttlét. Ebbe a fizikai – természeti és épített – kommunikációs és kulturális közegbe kell a jövő iskoláját megépíteni. Egy olyan házat, mely lelkes, s így lelkesít, mert hajtóerőt csak ez jelenthet. Az organikus regionalizmus építészete ezt a célt tűzi ki maga elé: minden érzékünkre hatva megszólaltatni azt a saját, csak ide jellemző hangot, mely a ház sajátos, egyedi, a befogadott közösség burkaként szolgál, s mit mi hangulatként fejezünk ki. Ez a ház csak itt, s csak ennek a kalászi közösségnek szól. Összegezi azokat a törekvéseket, melyet és is mesteremtől, Makovecz Imrétől tanultam, s mit kötelességem az utánam jövőknek átadni. Közvetíteni azt, ami nem megtanulható, leckeként felmondható „igazság”, hanem annál mélyebb, a lélekre ható suttogó tartalom: a Pannon medence archetipikus építéséből, a földből kinövő, nehézkedést sugárzó falakból és a könnyed, égből ereszkedő tető találkozásából fakadó otthonosság. 

Izgalmas, helyekkel teli házat szerettem volna a fiataloknak, s példaképnek állított nevelőiknek adni. Olyat, melynek van egy több nézőpontos közepe, melyben a kint és bent összemosódik, a kint anyagai, a többszintes terek látványa egybeolvad a bent-tel, ahol táguló és szűkülő terek sorozata az épület, s ahol középen állva tudja az ember hol van, nem csak horizontális összefüggéseiben, de vertikális kapcsolatában is, ahol nehéz a talaj, s könnyed a tető, ahol látszik a szerkezet erőjátéka, a nehéz falakra támaszkodó fagerendák erdeje. Olyan házat, mely szinte minden pontja közvetlen, vagy közvetett kapcsolatban áll a természeti környezettel, melyben az udvar szerves része a létesítménynek. Olyan házat, melyben egyértelmű és természetes mindennek helye: a büfé lent az udvar mellett, a tanárok, s az igazgatás fent a bejárat felett, s legfelül az euklideszi ötszög bevilágítóval koronázott könyvtár van, a tudás és tapasztalat minden felett.

Az iskola a nevelés, a nevelődés helye, az Alma Mater, melyben életünket végig kísérő alapvető közösségi élményeinket, tapasztalatainkat megszerezzük. S hogy minden lélektani típus, orientáció megtalálja a számára vonzó hely-lehetőséget a tér nem egységes, sokkal inkább mesélő, történetes szerkesztésű, az alaphangulatból kibontható hangzatokra tagolt. S csak reménykedem benne, hogy e változó, az értékeit talminak tekintő korban a magas technikai lehetőségei és a ház lelkesítő hangja egy lélekben megerősített, a hagyományból teremtő diáksereget, teremtő alázattal tevékeny embereket segít útnak indítani tanáraik, nevelőik munkájával.

2020. Ádvent - Turi Attila építész 

                   “ 

A videó a Filmbarát Stúdió - Nagy-Kálozy Péter, valamint az orszagepito.net felelős szerkesztőjének Erhardt Gábor engedélyével került publikálásra.